A Yorkshire terrier

Ha egy mondattal kéne jellemeznem a fajtát, akkor csak ennyit írnék róla: Egy csöppnyi testbe bújtatott nagy adag bátorság, határtalan jókedv, és egy nagy szív.
Lássuk egy kicsit bővebben ezt az apró terriert.
Történetéről csak annyit, hogy az 1700-as évek végén és az 1800 évek elején már, mint létező fajtát említik a régi szakirodalmak. Az első angliai kiállításokon is már bemutatták a fajtát. Keletkezése, mint sok más angol terrier fajtának csak találgatott. A pontos „recept”, hogy milyen terrierek szerepeltek őseiként, csak sejteni lehet. Minden esetre az összetétel jól sikerült, és habár az akkori tenyésztők nem a népszerűségre, hanem inkább a használhatóságra törekedtek, ma már biztosan meglepődnének, hogy a világ egyik legnépszerűbb fajtájaként említjük a YORKIT. A fajta sokat változott ezalatt a röpke 200 év alatt, mint ahogy világunk is állandóan fejlődik, változik, ugyan ezt mondhatjuk el kutyáinkról is. Az akkori első yorkik nagyobbak 5-6 kg-osak, durvább szőrűek voltak, mint ahogyan említettem nem a szépség, hanem a jól használhatóság volt az elsődleges. Apró vadak elhozatalára, patkány és egyéb rágcsálók megfogására használták Őket. Mai yorkijaink, aligha lennének képesek ezen feladatok ellátására, de mégis nagyban megőrizték terrier vérmérsékletüket, ami sokban megkülönbözteti őket hasonló kinézetű és méretű társasági kutyák fajtáitól.

Egy igazi jó idegrendszerű yorki, mindig teli van életkedvvel, apró kis csintalanságokkal. Mindig minden helyen feltalálja magát, soha nem fél, mindig kapható egy kis játékra, sétára, bohóckodásra. Könnyen barátkozik, kedves az emberekkel, és más élőlényekkel. De nem csak más állatfajtával él harmóniában, hanem az embernek is remek hűséges társa tud lenni. Aki egyszer tartott yorkit, az soha nem tud többet meglenni a varázsa nélkül.

Ez a pici ebecske, remekül tud alkalmazkodni gazdája életéhez, legyen az rendezett, precíz, vagy akár rendszertelen bohém. Lehet az nagycsaládban gyerekek társaságában, vagy lehet egyedülálló magányos ember társasága. A yorki mindenhez hozzá szokik pillanatok alatt, és teljes oda adással él gazdája, családja mellett. Egy dolog nagyon fontos, bármilyen életstílusban éljenek a yorkival, a szeretet, amit mindig minden körülmények között meg kell kapnia. Ez az a fajta, akit csak lakásban lehet tartani, mert szőrzete csak egy egyszerű fedő szőr, ami nem véd az időjárás, de főként a hideg ellen, ami viszont a pozitívum, hogy nem hullajtja a szőrét, és nem vedlik soha. Viszont határtalan boldogsággal tölti őket el, ha kimehetnek a szabadba, sétálhatnak, szaladgálhatnak. Akik kertes házban élnek könnyű a dolguk a yorkijukkal, mert gyorsan rá tudják szoktatni a szobatisztaságra, de a csak lakásban élő kutyáknál is kellő következetességgel, és odafigyeléssel meg jön a siker.

A fajta neveléséről egy fogalmat lehet kiemelni: a KÖVETKEZETESSÉGET.
Bármilyen kedves, édes aranyos egy kölyök, ragaszkodni kell az elvekhez, és amit nem szabad, azt nem szabad! Persze a yorki hatalmas nagy színész és pillanatok alatt le tudja venni gazdáját a lábáról vagy bájjal, vagy könyörgéssel, de ha egy jól nevelt kutyát akarnak, akkor nem szabad engedni e mesterkedéseknek. A yorki jó alkalmazkodó képességét sok helyen lehet kamatoztatni, tulajdonképpen mindent szeret, amit a gazdival együtt lehet csinálni. Vannak olyanok, akik behordják munkahelyükre a kutyájukat (persze, ha olyan helyen dolgoznak, ahol ezt megtehetik) vagy rendszeresen utazgatnak, autóznak vele. Vannak, akik kutyaiskolába hordják és végzik velük a rájuk szabható feladatokat, vagy agilitiznek, és más kutyás sportokat végeznek a yorkijukkal, és természetesen vannak olyanok, akik kutyát kiállításokra nevezik be (ide csak azt az egyedet érdemes vinni, aki oda is való).
A Yorkshire Terrier az egy „egyméretes” fajta. Mit is jelent ez: azt, hogy nincsenek különböző méretek, hanem a Standard 3,1 kg-ban határozza meg a méretének a felső határát. Alsó határt ugyan nem ír a fajtaleírás, viszont a 2 kg alatti példányokat nem szívesen engedjük tenyésztésbe, és igazán a kiállításokra sem jó már ez a méret. Az újságok, hirdetések viszont teli vannak „mini, extra mini…” (meddig lehet még fokozni?) méretet emlegető hirdetésekkel. Tehát tisztázzuk, nincs ilyen ebben a fajtában! Vannak jó méretű egyedek, és vannak méreten aluli, vagy felüli egyedek – mint minden más fajtában is! Arról nem is beszélve, hogy e hirdetésekben szereplő kiskutyák nagy része, teljesen normális 2-3 kg-os kutya lesz felnőtt korára! Könnyebb eladni az olyan kutyát, ami valami kirívó dolgot láttat. Ez ennél a fajtánál, a picinél is kisebb méret. Sok esetben viszont becsapás áldozatai lesznek a jóhiszemű, de mindenkinél extrábbat akaró vevők, és nagy pénzért kapnak egy átlagos vagy attól rosszabb kutyát.
A jó méret 2,5 és 3 kg között van. Nem dekára mérik sem a kiállításokon, sem pedig a tenyésszemlén a kutyákat, de egy szakavatott bíró vagy tenyésztő ránézésre is tudja, hogy az a kutya jó méretű, vagy nem jó méretű. Vannak magasabb, elegánsabb típusú kutyák és vannak kicsit alacsonyabb zömökebb kutyák, ez már ízlés dolga, hogy ki mit kedvel. A standard, quadratikus felépítést ír, ami azt jelenti, hogy a marmagasságnak meg kell egyeznie a tözshosszúsággal.
Egy igazi kiállítási kutyának több fontos kritériumnak kell megfelelnie: Először is kitűnő anatómiával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a quadratikus felépítése mellett egyenes feszes rövid hátának, párhuzamos végtagjainak, jó szögeléseinek kell lennie. A fejének a testhez arányosnak kell lenni, nem lehet túlságosan lapos a fejtető, és nem lehet az orr se túl hosszú, se túl rövid, valamint a jól ívelt koponya és az orr találkozása derékszöget kell, hogy alkosson, ez az úgynevezett stop. A fogazatának ollósan kell záródnia. A szőrének sötét acélkék színe kell, hogy legyen a testen, a fejen és a lábakon pedig aranyszínű tan legyen, a szőr tapintása hasonlítson a hideg selyemhez. A jó karakter, a stabil idegrendszer, a yorkira jellemző magabiztosság és a kedvesség sem hiányozhat. És most jön az a bizonyos plusz, amitől igazán kiállítási kutya a kiállítási kutya: mindezt a sok csodálatos szépséget meg kell tudni mutatni a kiállításokon kellő magabiztossággal, és valljuk be őszintén egy kis önteltség sem jön rosszul mindehhez. Nos, csak ennyi és máris meg van a kiállítási kutya.

A yorkshire terrier szőre egyrétegű aljszőr nélküli, selymes egyenes szálú szőr. Leginkább az emberi haj szerkezetéhez lehet hasonlítani. Természetesen egyedenként eltérhet a szőrminőség, lehet kicsit kevesebb ritkább szőr, lehet dúsabb vastagabb szálú szőr. A standard szerint jó mennyiségű, fényes, egyenes szálú, selymes tapintású, a testen mély acélkék színű, a fejen és a végtagokon pedig az úgy nevezett tan arany színű kell hogy legyen. Nem kívánatos a túlságosan durva, töredező szőr, a vékony szálú hullámosodásra hajlamos szőr, és az aljszőrrel teli lévő túl puha, fény nélküli szőr. Továbbá nem kívánatos a túlságosan világos ezüst szín, vagy a fekete szín, nem jó, ha a tan sötét barna, vagy szalmasárga.
A kölykök, amikor megszületnek, teljesen rövid testhez simuló szőrűek. Aztán ahogy nőnek korban úgy nő velük a bundácskájuk is. 8-9 hetes korukra csodálatos szőrös plus macik lesznek, aztán növendék korukra olyan kicsit rendetlennek látszanak az éppen félhosszú, színesedő szőrükkel, majd felnőtt korukra a szőr köntös szépen eléri a földet és csodálatos lesz újra a yorki.
A szőr növekedésével együtt alakul az először feketének induló szín is. Nem szabad, hogy túl gyorsan világosodjon, mert akkor abból világos kutya lesz, de valamelyest látni kell a színesedés jeleit, mert a fekete szín sem jó.

Yorkshire terrier FCI-standard

86. sz. FCI-standard

YORKSHIRE TERRIER

EREDETE: Nagy-Britannia

AZ ÉRVÉNYES NEMZETKÖZI STANDARD KÖZZÉTÉTELÉNEK IDEJE: 2011.11.10.

FELHASZNÁLÁSA: Társasági kutya

FCI BESOROLÁSA:

3. fajtacsoport Terrierek

4. szekció Toy terrierek

Munkavizsgára nem kötelezett

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: A yorkshire terrier ugyan arról a vidékről származik, mint az airedale terrier és először az 1850-es években látták. A régi fekete-cser terrier a yorkshire terrier és egyéb fajták őse, bele értve a máltai selyem kutyát és a skye terriert is. A jelenlegi nevét 1870-ben fogadták el. A terrieres tulajdonságai közé tartozik a vadász ösztön, legyen ennek „szenvedő alanya” a házban egy játék, vagy egy kerti rágcsáló.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: Hosszú szőrű, a szőr mindkét oldalon simán és egyenletesen lóg le, a választék az orrtól a farok végéig ér. Nagyon tömör és kellemes benyomást keltő, egyenes tartású, „fontosságot” sugároz. A kontúroknak tömör és jó arányokkal rendelkező kutyát kell megjeleníteniük. Életerőt sugároz, teste arányos.

VISELKEDÉS/JELLEM (WESSEN): Élénk és intelligens toy terrier. Kiegyensúlyozott jellembeli adottságok mellett élénk, harmonikus.

FEJ

A FEJ FELSŐ RÉSZE

Koponya: Elég kicsi és lapos, a koponya nem túl kiemelkedő vagy túl ívelt.

ARCKOPONYA

Orrtükör: Fekete

Fang: Nem túl hosszú

Állkapocs/fogak: Tökéletes és szabályos és teljes ollós harapás, a felső metszőfog hézag nélkül zár az alsók fölé, és a fogak függőlegesen állnak az állkapocsban. A fogak egyenletesen helyezkednek el az állkapcson.

Szemek: Közepes nagyságúak, csillogóak, sötétek éber és intelligens arckifejezést sugároznak, és úgy helyezkednek el, hogy egyesen néznek. Nem dülledtek. A szemhéjak sötét színűek.

Fülek: Kicsik, V-alakúak, álló helyzetben hordja őket, nem túlságosan elállóak, tömött, tan színű rövid szőr fedi őket.

NYAK: Megfelelő hosszúságú

TEST: Tömör, kompakt

Hát: Egyenes

Ágyék: izmokkal jól megtámasztott

Bordák: Mérsékelten íveltek

FAROK: Korábban általában középhosszúra kurtították, sok szőr borítja, amely sötétebb kék színű, mint a testen, kissé a hátvonal fölött hordja.

A vágatlan: sűrű szőrzettel fedett, a szőrzet színe a test többi részéhez képest sötétebb különösen a farok végen. A hát vonalánál kicsit magasabban hordott. Lehetőleg minél egyenesebb, hosszúsága kiegyensúlyozott összképet ad.

VÉGTAGOK

ELÜLSŐ RÉSZ: Egyenes, tömött arany-tan színű szőrrel fedett lábak, a szőrvégek kissé világosabb árnyalatúak, mint a szőr tövénél. A tan szín legfeljebb a könyékig érthet.

VÁLLAK: Jó helyzetűek

HÁTULSÓ VÉGTAGOK: hátulról nézve teljesen egyenesen állnak, a térdek csak mérsékelten fordulnak el, sűrűn fedettek arany-tan színű szőrrel, a szőrzet a végén néhány árnyalattal világosabb, mint a tövénél. A tan színezet nem terjedhet a térdízület fölé

MANCSOK: Gömbölyűek, a karmok feketék.

JÁRÁS: Szabad, az elülső és hátsó részen egyenes irányú mozgás, a hátvonal is egyenes marad.

SZŐRZET

SZŐR: Középhosszú testszőr, teljesen egyenes (nem hullámos), fényes, finom, selymes szerkezetű, nem göndör, nem gyapjas, a mozgást sose korlátozza. A fejen és a fangon lévő lelógó szőr („fall”) hosszú, telt arany-tan színű, ugyanakkor oldalt a fejen, a fültövön és a fangon intenzívebb színű, és itt különösen hosszúnak kell lennie. A fejen lévő tan szín nem terjedhet ki a tarkóra, nem lehet kormos, és nem vegyülhet bele sötétebb szőr.

SZÍN: A sötét acélkék (nem ezüstös kék) a nyakszirtcsonttól a faroktőig terjed, semmiképpen nem vegyülhet bele szürkéssárga, bronzszínű vagy sötét szőr. A mellen lévő szőrzet telt, világos tan színű. Az összes tan szőr tövénél sötétebb, mint a közepe táján, a vége felé pedig még világosabb.

SÚLY: Legfeljebb 3, 2 kg.

HIBÁK: A fenti pontoktól való bármilyen eltérést hibának kell tekinteni, értékelését az eltérés és a hibának a kutya egészségére és jó közérzetére gyakorolt hatásának mértéke határozza meg.

KIZÁRÓ HIBÁK: agresszív, vagy túlzottan félős kutyák, bármilyen egyértelmű fizikai vagy viselkedésbeli eltérést mutató kutyát ki kell zárni.

UTÓLAGOS MEGJEGYZÉS: A kanoknál 2, szemmel láthatóan normálisan fejlett, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.

Yorkshire terrier FCI-standard